Monday 23 April 2007

Szakrális Megalitok Hollandiában

Amikor egy útikönyvben megláttam kb egy hónapja, hogy Hollandiában is vannak megalitok-olyan, mint Britanniában a Stonehenge - már akkor tudtam, hogy nekem ezeket feltétlenül látnom kell. Ezeket a hatalmas kôépítményeket a régi korok embere építette (kb.5000 éve). Mindegyiket egy-egy kiemelkedô pontjára építették a Földnek, oda ahol az ôsi hit szerint a Föld energiavonalai metszik egymást, így ezeknek a pontoknak erôsebb kisugárzása van. Gyakran építettek ilyen pontokra templomokat, sírhelyeket, kôszobrokat, portálokat. Ezeket a helyeket a beavatottak és varázslók látogathatták csak, és itt történtek a varázslások, mágikus szertartások. Ilyen helyre épült az egyiptomi Nagy Piramis is, és ilyen helyen fekszik a magyarországi Dobogókô is.
Ezek a dolmenek Észak-Hollandiában vannak, Drenthe és Gröningen tartományban. A vonatút két óra volt Assenig Drenthe fôvárosáig. Itt biciklit béreltem és azzal jártam be a közeli falvakat és a dolmeneket.









Itt is van rögtön az elsô kettô, egymás mellett.
Megkértem egy arrajárót, hogy csináljon egy képet rólam és a kövekrôl. Azt mondta úgy nézek ki, mint valami popsztár a Van Halenbôl...
Hát persze...












E mögött a középkori templom mögött vannak.







Az utak a falvak közt sokszor vezettek erdôn, nemzeti parkon át, csodálatos helyeket láthattam. Ez az északi része Hollandiának tényleg lenyûgözô: fenyvesek, homokdûnék, tavak, kedves kis falvak, és tipikus holland tengerész öregemberek. Mind nagyon segítôkész volt megtalálni a Hunebedeket







Merthogy Hollandiában így hívják ezeket a megalitokat. Egész Hollandia egy síkság és mélyföld így nagy talány honnan kerülhettek ide ezek a hatalmas gránitkövek.
Itt úgy tartják, hogy az elsô jégkorszak alkalmával sodródtak le ezek a kövek a jéggel Skandináviából.







És aztán ezeket a köveket használta fel az 5000 évvel ezelôtti ember, hogy állítólag sírokat építsen belôle. Merthogy ezek állítólag síremlékek, amiket földdel ástak be, és úgy nézett ki az egész, mint egy domb.








Érdekes, hogy ebbôl az idôszakból rengeteg megalit épült szerte a világban Skandináviától Izraelig, mintha az akkori ember csak ezzel foglalkozott volna, hogy ilyeneket építsen. A különbözô távoli civilizációk nem is tudtak egymásról, mégis ugyanazokat hozták létre egymástól függetlenül.
Ez a köralakú bemélyedés szintén érdekes, az egyiptomi Nagy Piramis talapzata is ilyen kôbôl van, úgy néz ki, mintha egy pogácsaszaggatóval kiszaggatták volna.








Road feeling....
Egyik faluból a másikba.










Szép kis alacsony nádfedeles házak, erre a térségre ez jellemzô.








Itt a következô, a legnagyobb, amit ezen a napon láttam. Elôl lehet látni a bejáratát, és körülötte hatalmas kövek voltak szintén.
Igazából senki nem tudja hogyan is építhette ezeket az akkori "primitív" ember.
















Igy néz ki oldalról...























Mostmár a homokdûnéknél vagyunk, ez a kicsi Hunebed található egy nemzeti park közepén.
Homokon egyébként piszok nehéz biciklizni, mint kiderült.















Itt a park bejárata.














Újabb szép kis ház valamelyik faluból.









És most az út legszebb szakasza következik, benn az erdô közepében. Van ugyanis egy Hunebed amit nagyon nehéz megtalálni, benn az erdô közepén. Egy tábla sem jelzi merre van, rengeteg embert megkérdeztem merre van, mindenki azt mondta, hogy az itt erdô közepén nincs.






De, azért nem adtam fel, mert tudtam ez lesz a legszebb. Ezek a képek tehát akkor készültek, amikor bolyongtam az erdôben keresve a 11-es Hunebedet. Viszont míg így bóklásztam, elég sok szépet láttam. Már maga az erdô is gyönyörû volt, hát még az a frissítô fenyôillat!









Ezt is az erdô közepén találtam, egy kis temetôben, sûrûn a fák között. A síron a szadabkômûvesek jelképe látható a körzô és a vonalzó.


















És íme a 11-es, elsô pillantásra.








Mesés környezetben. Érdemes volt kb. 2 órát keresgélnem az erdôben!

Itt a biciklim amit béreltem. Elég jól bírta, mert elég kemény megpróbáltatásoknak tettem ki, ha-ha.
Ez is egy dolmen alulról...
Ez meg a másik vége felé...
Ezek amúgy úgy néznek ki, mint valami hatalmas állat csontváza.
A bejáratnál állok.
Találtam az erdôben egy patkót, csak hogy szerencsém legyen az úton!
Ez Annen, mesés kis falu.
Kis Hunebed, csak így a házak között.
Na ez igen, ez szép! Élôben még szebb volt.
Úton hazafelé. Elég jól elfáradtam, megint úgy 40-50 kilómétert tekertem, a térdem már a végére megint rohadtul fájt.
Ez pedig Drenthe tartomány zászlaja.

Monday 16 April 2007

Keukenhof, a Tulipánvilág

Természetesen nem lehet kihagyni Hollandiában a tulipánkerteket és földeket sem. Vasárnap, amikor egész Hollandiában a legmelegebb volt, mi akkor mentünk el megnézni ôket. Ömlött rólunk a víz, tele volt minden emberekkel, a vonat, a busz, az összes kert, de megérte. Mert ilyen szépet bizony ritkán lát az ember!
Keukenhof a tulipánkert Leiden közelében van, Leidenbôl busszal mentünk oda, ami elég durva volt ilyen melegben.


Hát igen, magyar ember nem tud olvasni, de még a tiltó táblákat sem tudja értelmezni, ha-ha.










Annyira szépen van megcsinálva ez a kert, és március közepétôl május közepéig folyamatosan nyílnak a virágok benne.
















Tavak, zöld füvek, virágok, fák, bokrok mi kell még? Hát persze, rengeteg ember... Ennyi embert egész hollandiában nem láttam még.












Olyan ez a kis virágszônyeg, mintha valami patak lenne. Ja és az egész park tele virágillattal.













Virágszônyeg












Kockás liliom.
Otthon szigorúan védett virág.































Szép tulipán közelrôl.













Itt az egész csapat a kertben. Zsuzsi, Marisa, Erik, Iida, és én.













No comment.












Marisával a virágok között.

















Csatorna virágokkal






A park mellett hatalmas tulipánföldek vannak, ezekhez elég nehézkes volt kijutni, mert elindul az ember és egyszer csak szembetalálja magát egy csatornával, amit lehetetlen kikerülni, és így vissza kell menni teljesen, és elindulni máshol.








De Zsuzsival eldöntöttük, hogy ha már itt vagyunk addig nem megyünk haza, míg bele nem lépünk egy tulipánföldbe.











Asszem megérte ragaszkodni az elveinkhez, mert ott lenni valami fantasztikus érzés. Olyan, mint egy igazi tenger virágokból!













Csoportkép a virágokkal.










Az elengedhetetlen tulipánmezôben futós kép.

















Iida fotózza magát...












Asszem kicsit mindenki képet kaphatott a képekbôl, hogy milyen is itt a hangulat. Igazából ma még nem sokat dolgoztam, úgyhogy lehet, hogy el kéne kezdeni...