A Hatalmas Buli

Marjo, a finn lány elment haza ezen a hétvégén, úgyhogy annak rendje s módja szerint hatalmas partival búcsúztattuk el. Elôször elmentünk egy latin-amerikai vacsorára, ahol sokféle különleges ételeket ettünk, majd utánna elmentünk az egyik koliba, ahol moviestar-party volt, vagyis mindenkinek be kellett öltöznie valamilyen filmes karakternek.
Itt az elôkészületek láthatók Wageningen utcáján. Marjo sheriff volt, Kati Trinitinek öltözött a Mátrixból, Ågi Lara Croft volt, Erik valami rosszfiú szintén a mátrixból.










Na, ki lehet találni én mi voltam... Természtetsen Viking, ha-ha! Volt kardom is, egész pénteken ezt csináltam a munkahelyen, remélem a supervisiorom nem fogja megkérdezni hova tûnt el a kísérletekre szánt faanyag, ha-ha.









Már a vacsorára is beöltözve mentünk, és persze megcsináltuk ott is a hangulatot.
Épp Eriket, a francia srácot szabadítom meg a fejétôl, hamár volt olyan vakmerô, hogy mellettem foglalt helyet!

Viking evés közben. Kicsit túl kultúrált...

Lányok és a fagyi...










Marjo a sheriff.















Iida az új finn lány, szintén Tamperébôl. Éppen az afro-frizurát próbálja fel.















Ez már a koliban van, ahova mentünk a vacsi után bulizni. Rengeteg ember volt beöltözve mindenfélének, lovag, pillangó, Rambó...















Hajjaj, bomlik a fegyelem...

Asszem én még ilyen jót soha nem partiztam, mint itt.













Ezek a hollandok baromira tudnak bulizni! Itt épp Stage Diving-olok, ezt is itt próbáltam ki elôször! Azért minket sem kellett félteni, ha már buliról van szó, beleadtunk mindent.
Az este olyan jól sikerült, hogy még a holland rendôrség is betért megnézni hogyan alakul a buli, ha-ha.







Ågi Stage Diving-ol szintén. Az emberek hosszú sorban leültek, és a színpadról lehetett rájuk ugrani, úgy adtak minket tovább.














Kis pihenés a kertben, a csillagos ég alatt. Nagyon kellemes idô volt.







És az utolsó kép Marjoval, asszem mindketten elég rendesen szét vagyunk csapva, kiváncsi vagyok milyen volt az útja hazafele...
Azért most, hogy ezt írom, eléggé hiányzik! Meg eszembe jut az is, hogy egyszer hazamegyünk, mi is, ami elég rossz érzés...