Manowar koncert Dortmundban

Ez a várva-várt nap is eljött! De, hogy mennyit szenvedtem míg megrendeltem a jegyet... Mindenféle érthetetlen honlapok, aztán arra is kellett ügyelni nehogy ülôhelyet foglaljak, mert azt ki nem bírtam volna. Dortmund Németországban van, így szerencsére Katharina a német lány segített nagyon sokat a jegyfoglalásban és a vonatjegyvételben is.
Még soha nem voltam olyan nagy koncerten, amit stadionban tartanak, így volt nagy izgalom... Ja egyedül mentem Arnhembôl a koncertre, mert innen nem sok érdeklôdô volt.
Viszont a Manowart már ismertem, láttam is ôket élôben, ezért az elôvigyázatosság. (értsd: füldugók)

Aki nem tudná, a világon a leghangosabban koncertezô bandáról van szó, nem akarok most itt technikai részletekbe belemenni, akit érdekel nézzen utánna hány decibel hallgatása okoz halláskárosodást, és vesse össze, hogy a Manowar milyen tartományban koncertezik.
Elég az hozzá, hogy ha jól tudom Guinnes- rekorderek is voltak ebben a kategóriában, de az intézmény betiltotta ezt a rekordot, hogy senki ne kisérletezzen a megdöntésével, mert ez igen veszélyes lehet a közönségre...






Megérkeztem az állomásra... Itt már volt egy pár hosszúhajú állatféleség. Ha-ha.
Mivel egyedül mentem egy idegen országba, városba, a többiek innen Hollandiából nagyon izgutak, hogy mi van velem. Aranyosak voltak nagyon mikor útnak engedtek, elmonták mit vigyek, öltözzek fel melegen, és vigyázzak magamra.
Azért idôközönként próbáltam smst küldeni, hogy minden rendben van.

Ez pedig a Wesfalenhallen ahol maga a koncert zajlott. Elég nagy és jó kis hely.

Mikor vége volt a bulinak és vártam a vonatomra (ami csak reggel indult) jó párszor körbesétáltam.

Hát igen, a nap egyik fénypontja a Manowar truck. Benne pólókat lehetett venni, a germán emberek itt szórták széjjel a pénzüket mindenféle pólókra meg topokra...

Volt itt minden: Brothers of Metal, Sisters of Steel

Nagyon jól meg volt csinálva, hát még milyen hangja volt!

Mindenki lefotózkodott elôtte.

Egyik fan kocsija. Érdemes rápillantani a rendszámra, elég vicces...

Én is...

Gyûlik a tömeg. Ezt a kamionból fotóztam. Apropó a Zsuzsi gépét kértem kölcsön az útra, mert ugye az enyém tele van homokkal. Szegény.














Ez az olasz Rhapsody, az egyik elôzenekar. Szegények borzasztó csúnyák, viszont nagyon jó bulit nyomtak, a hangzás is nagyon jó volt. Teljesen meg voltam lepve. Amikor a múltkor láttam ôket, hát enyhén szólva bénák voltak, de most tényleg jók voltak.

Ez már kérem szépen a fôbanda elsô percei. Azért mielôtt elkezdôdött volna kicsit paráztam, hogy meg fogok süketülni, de végül az elsô fél perc után megkönnyebbültem és nem raktam be a füldugót. Csak két-három szám alatt raktam be...

Amúgy legelôl álltam. Itt még nem...








A közönség fele füldugót használt, a talpraesettebbek ott árulták a füldugót 1 euróért. Ha-ha.

Amúgy inkább a testen lehet már ezt a hangerôt érezni nem is a fülôn. Olyan, mintha 3 órán keresztül földrengés lenne. Az embert szó szerint jobbra-balra löki a hanghullám, elég durva! Szerintem baromi jó érzés, csak szilárdan kell álni a földön és nincs baj, ha-ha.






Eric Adams. Amúgy a német közönségrôl meg annyit, hogy elég puhák. Ahol én voltam mindenki szinte csak állt mint egy szobor. Na jó azért volt egy-két igazlelkû, aki vette a bulit, de a magyarokhoz képest...

Nagyon jó hangulatot csináltak, végig együtt voltak a közönséggel. Amikor azt hittem kezd vége lenni, csak akkor kezdôdött a második rész a viking mondavilággal és a harcos istenekkel. Egy számot sem ismertem az új albumról, ( kivéve a Gods of War-t, meg persze a King of Kings-t) de hihetetlenül elkapott ez a hangulat!

Nagyon jól meg volt csinálva...

Joey a metálisten, haha. Amúgy félig cherookee indián.

Nagyon keményen tud ám nézni!

Az est egyik fénypontja, a rituális húrkitépés. Volt még itt nagyon sok jó effekt amit nem tudtam lefotózni, rengeteg piró a szinpadon, hagyományûzô középkori harosok, csata, vetítés, Odin és a harcos istenek története filmben elbeszélve, és Cristopher Lee, aki a gyûrûk urában Szarumánt alakította. Joey szerit ô az új Heavy Metal hang Orson Welles után...

Ja, és így nézett ki a színpad a koncert második felében. Viking hajó. Itt már vége a partinak, oszlik a tömeg.

És egy utolsó kép a dobszerkóról.

A végén összegzésképpen elmondhatom, hogy ez volt a legjobb koncert amit valaha láttam.

Videók amiket a koncerten készítettem:

http://www.youtube.com/watch?v=kol0ljqfBhw

http://www.youtube.com/watch?v=S8Nc_ZatcCk

http://www.youtube.com/watch?v=8yI1sc69xes

http://www.youtube.com/watch?v=95xgRTVN-C8

http://www.youtube.com/watch?v=NApnObYUpH4

Hoge Veluwe

Mostmár kezd unalmas lenni, hogy ez volt eddig a legszebb és legjobb napom, úgyhogy inkább nem is mondok semmit. Ezen a hétvégén a Veluwe-i nemzeti parkba mentünk kirándulni. Ez a hatalmas terület Arnhem és Wageningen északi részétôl húzódik még kilómétereken át, míg el nem éri az északi Flevoland tartományt.

A park híres a fehér biciklikrôl, amiket belépô ellenében a park egész területén használhat az ember.
Ez a hely csúcsszuper és nagyon szép, tele változatos vidékekkel: fenyvesek, szavannás rétek, homokdûnék, mocsarak. Rengeteg állat is van itt, szarvas, vaddisznó, de mi sajnos nem láttunk egyet sem.








A képen Marjo a finn lány, a csoportot általában ô meg én vezettük, mert hát ugye a "nehogy már ne én legyek az elsô" érzés ezen a helyen igen csak rámtört...















Living on the road...












Nagyon szépek voltak ezek a fenyvesek, tele mohával és ami csak kell. Végre igazi erdôt láthattunk. Amikor Budapesten Hollandiára gondoltam, azt hittem csupa unalmas mezô, hát igen nagyot tévedtem.











Még egy kis erdô...










Szavanna hangulat, rengeteg erikával... (erika az a barna bokor itt az elôtérben, ami augusztus-szeptember környékén lila virágba borítja az egész parkot)









Ez volt az elsô táborhelyünk, csak így az erdô szélén, elég jó volt itt ebédelni. Ha majd lesz kép rólunk is, ahogy eszünk, azt is iderakom.













Sose elég...











Ja igen, a homokdûnék! Na ez igen! Itt aztán nemcsak én, de mindenki megvadult. Tisztára olyan érzés volt, mint egy sivatagban.













Vizeeeet.....
Ha-ha











Elég jól néz ki ez a kopár vidék, már csak valami hatalmas állatcsontváz hiányzik, ha-ha.
















Itt Ågi mászkál a homokban, igyekszik feljutni a dombra ahonnan fotóztam.

Na ez egy nagyon jól sikerült kep lett! Viszot a kamerám a sok homoktól itt mondta elôször azt, hogy rics-recs. A kirándulás végére teljesen használhatatlan lett, aminek nagyon nem örültem.
Ma viszem el szervízbe, nagyon remélem meg tudják csinálni...












Death Of my Camera...

Tiszta kisherceg hangulat: sivatag, rózsa...

Még utoljára egy kis erdô. Nagyon sok változatos táj van a parkban, az ember csak ámul é bámul.

Erdei piknik... Ez az imént említett kép az elsô táborhelyrôl.

Jövünk ki az erdôbôl fehér kis biciklijeinkkel.

Kis mocsárvilág.

Ez az utolsó képem, mielôtt a fényképezôgép nyugovóra tért (remélem nem örökre), úgyhogy meg kell várni, míg a törpiek elhozzák a saját képeiket. De azért asszem ezekbôl a képekbôl is kapott minden kedves érdeklôdô egy képet abból amit ezen a napon láttunk. Amúgy a fénykép a felét sem adja vissza az eredeti hangulatnak...

A Nagy Vihar

A mai napon az elôzô napi fáradalmakat próbáltam kipihenni. Aztán délután mégsem fértem a bôrömbe és elmentem sétálni egy kicsit. A Nap nem nagyon sütött és elég fekete felhôk voltak az égen. A felhôk itt mindig közel vannak a földhöz, ezért elég jól néznek ki. Elsôosztájú fotótéma. Szóval sötét volt az ég, de hát itt mindig ilyen az idô. Elmentem a közeli nemzeti parkba, itt már azért a szél is fújt erôsen, a felhôk meg csak jöttek...

Felmentem erre a zsilipre, ami két tavat választ el, meg amikor ki szokott önteni a Rajna, akkor ez a rész víz alatt van. Kb 1 hete volt a nagy áradás...

Szóval felmentem, hogy majd innen végignézem a vihart, ez így jó ötletnek is tûnt. De nagyon nem volt az! Itt kicsit közelebb van az óceán, mint ahogy azt megszoktam, és emiatt a szél is és az áramlatok is sokkal erôsebbek.

Alighogy odaértem, nagyon erôs szél kezdett fújni, és akkora jégesô lett 3 másodperc alatt, hogy azt nem láttam milyen színû ruha volt rajtam. Elbújtam a zsilip tetején lévô ház szélárnyékába, és nem mozdultam onnan. Aztán mégis úgy döntöttem nem ártana innen lejönni, így elindultam. Mikor kiértem a ház szélárnyékából, a szél óriásiakat lökött rajtam. Próbáltam nem beleesni egy csatornába sem, (merthogy a gát két oldalán ugye az van) elég erôsen kellett harcolnom a szél ellen, meg az utat sem nagyon láttam a jégesôtôl. Igazából ha most végiggondolom senkit nem láttam magamon kívül erre téblábolni ebben az idôben. Vajh miért...Végül valahogy elértem a nemzeti park bejáratát, itt könnyebbültem meg elôször. Aztán át a töltélsen, ügyelve, hogy egy autó se üssön el, és a gát másik oldalán egy parkoló kocsi mögé bújtam a jégesô elôl, mert már eléggé fájt az arcom a nekicsapódó jégdaraboktól.

Es ahogy jött, úgy el is állt, kb. 7 percig tartott az egész, bár számomra örökkévalóságnak tûnt.

Ezek a fényképek nem akkor készültek, mert akkor nem volt nálam a kamerám, hazamentem érte, így a vihar után pár percel készülhettek a nyugodt tájról.

Aztán elindultam haza, amikor ismét elkeztek jönni a felhôk. Na mit csináltam? Naná hogy visszamentem, hogy lefotózzam az egészet! Tiszta ôrültekháza mi?

Szóval a következô képek, már igazi viharról készültek az elsô után kb. 20-30 perccel.

A második amúgy erôsebb volt, mint az elsô, és tovább is tartott.

Itt még csak jön a kicsike...

Rohadt félelmetes volt, hogy jönnek ezek a hatalmas fekete felhôk ... egyre csak közelebb ... meg a szél is hol fújt, hol meg szélcsend lett ... a táj olyan sôtét kezdett lenni, mint ha este lenne ... én meg csak állok ott a gát oldalában egy fényképezôvel a kezemben.

Na, ez az a pont amikor leszakadt az ég...

Hát igen, nehéz ilyen helyzetben fotózni, szal nem voltam mindig a helyzet magaslatán.

Amúgy ha jobban megnézzük a képet, lehet látni a jégdarabokat, ahogy esnek le a földre.

Jól meghajlik szegény fa.

Ez a gát, ennek a túloldalán van a nemzeti park, ezen az oldalon meg Arnhem kertvárosi része, ahol lakom.

Itt is esik a jégesô!

Hát igen, valahogy így néztem ki közben. Itt már nem volt akkora szél...
Utólag végiggondolva, nem volt ez olyan rossz, bár azért volt egy-két pillanat amikor megijedtem, hogy na most mi lesz. Ha-ha.