Asszem ez volt eddig a legjobb nap itt, és most voltunk a legszebb helyen is. A Napsütés, ami egész nap tartott, szinte már-már hihetetlen volt ezen a vidéken, szikrázott az ég, egész meleg is lett, a tavasz elsô napját kaptuk el itt Hollandiában. Megjegyzem, hogy az ilyen meleg idô elég szokatlan még ebben az idôszakban errefele, de nagyon élveztük. Rotterdamba - a világ legnagyobb kikötôvárosába mentünk, majd délután hajóvan elmentünk Kinderdijkbe (dijk hollandul gátat jelent) ahol rengeteg gyönyörû szélmalom van.
De, kezdjük Rotterdammal. Rotterdamot a németek a második világháborúban porig bombázták (ultimátumot adtak Hollandiának, ha nem adja meg magát akkor nem lesz jó vége, hát nem lett jó vége. A következô célpont a régi, patinás város Utrecht lett volna, de Hollandia természetesen kapitulált), így ez a város teljesen új épületekkel van tele, felhôkarcolók mindenfele.
Teljesen más hangulatú, mint a többi Holland város, olyan, mint Manhattan.
Egy két házon azért megtalálható a régies díszítés, itt az új és a régi stílus keveredését láthatjuk.
Ez egy elég szép templom belülrôl, szép famennyezettel. Kicsit a templom oldalfalai meg voltak dôlve, de úgy látszik ez már csak szokás errefelé.
Ez a furcsa kis lakótelep Rotterdam egyik büszkesége, és igen, laknak benne emberek.
A nagy Maas folyó (csatorna), elég széles volt. Itt még nem sütött a nap. Egyébként egész Rotterdam egy kikötô, és amikor azt kérdeztem az emberektôl merre van a kikötô, mindig csak azt mondták, hogy az egész város egy kikötô...
Ez a régi Rotterdami kikötô.
Ez a szobor itt Erasmus, a bölcs, tudós a régi korokból. Igen, ô is holland volt.
Igen, igen. Ez az az épület, ahol Dzseki Csán abban a híres filmjében - aminek a nevét sem tudom - lecsúszott. Amúgy érdekes, hogy ezt az egy részletet láttam az összes filmjébôl. Ha-ha!
Ez egy elég jó kis híd volt, itt már néha kisütött a Nap.
Ez meg ahogy pózolok az Erasmushídnál.
Süt a Nap!
Találtunk egy szép régi tûzoltóautót is. Háttérben az Erasmushíddal.
Itt megyünk a waterbusszal Kinderdijkbe, ami egy gyönyörû kis falu, tele szélmalmokkal. Egyébként én a hajón teljesen megvadultam, olyan jó volt érezni egy kis sebességet (azér jó gyorsan ment), meg szuper volt a hullámzó Maason utazni!
Csak akkor mentem be a kabinba, amikor már majdnem megérkeztünk, addig kinn a fedélzeten ordibáltam az összes szembejövô hajónak.
Itt a kis csapatunk: Ågi, Cathrin az osztrák erasmusos lány, Attila és Adrienn, Kati, Zsuzsi...
Asszem Zsuzsi fotózott.
És akkor jöjjön Kinderdijk, a maga szépségével és szélmalmaival. A waterbus egy közeli faluban tett le minket, így végiggyalogoltuk az egész falut, ami gyönyörû volt!
Nagyon szép kis parasztházak, nádtetôvel.
Ezek a szélmalmok amúgy házak, emberek laknak benne most is. Csak egy picit irigyeltük ôket.
Meg persze azokat, aki minden nap ide hozza sétálni a kutyáját, vagy jön ide futni. Valami fantasztikus érzés ezek között a nagy óriások között sétálni!!!
A táj és a szélmalmok természetesen az UNESCO természeti örökségei között van.
Ezek a szélmalmok nem gabonát ôrölnek, hanem a csatornákban lévô vizeket szabályozzák, áradás esetén szivattyúként mûködhet. Vagy az alacsonyabban fekvô csatornából vizet pumpál a magasabba. Szóval vízerômûvek. Elég ötletes!
Amúgy ha van elég jó tél (nem olyan, mint a mostani) akkor a hollandok végigkorcsolyáznak a csatornákon (kb. 200km) és ez az egyik útvonal, ahol elhaladnak.
Kis csapatunk a szélmalmok világában.
Hazafelé a waterbuson Ågival.
Szép kis kétárbócos, régivágású hajó. Ha nekem
adnák, elfogadnám...
És itt van mindenki egy képen háttérben a szélmalmokkal és csatornákkal.
No comments:
Post a Comment