A Nagy Vihar

A mai napon az elôzô napi fáradalmakat próbáltam kipihenni. Aztán délután mégsem fértem a bôrömbe és elmentem sétálni egy kicsit. A Nap nem nagyon sütött és elég fekete felhôk voltak az égen. A felhôk itt mindig közel vannak a földhöz, ezért elég jól néznek ki. Elsôosztájú fotótéma. Szóval sötét volt az ég, de hát itt mindig ilyen az idô. Elmentem a közeli nemzeti parkba, itt már azért a szél is fújt erôsen, a felhôk meg csak jöttek...

Felmentem erre a zsilipre, ami két tavat választ el, meg amikor ki szokott önteni a Rajna, akkor ez a rész víz alatt van. Kb 1 hete volt a nagy áradás...

Szóval felmentem, hogy majd innen végignézem a vihart, ez így jó ötletnek is tûnt. De nagyon nem volt az! Itt kicsit közelebb van az óceán, mint ahogy azt megszoktam, és emiatt a szél is és az áramlatok is sokkal erôsebbek.

Alighogy odaértem, nagyon erôs szél kezdett fújni, és akkora jégesô lett 3 másodperc alatt, hogy azt nem láttam milyen színû ruha volt rajtam. Elbújtam a zsilip tetején lévô ház szélárnyékába, és nem mozdultam onnan. Aztán mégis úgy döntöttem nem ártana innen lejönni, így elindultam. Mikor kiértem a ház szélárnyékából, a szél óriásiakat lökött rajtam. Próbáltam nem beleesni egy csatornába sem, (merthogy a gát két oldalán ugye az van) elég erôsen kellett harcolnom a szél ellen, meg az utat sem nagyon láttam a jégesôtôl. Igazából ha most végiggondolom senkit nem láttam magamon kívül erre téblábolni ebben az idôben. Vajh miért...Végül valahogy elértem a nemzeti park bejáratát, itt könnyebbültem meg elôször. Aztán át a töltélsen, ügyelve, hogy egy autó se üssön el, és a gát másik oldalán egy parkoló kocsi mögé bújtam a jégesô elôl, mert már eléggé fájt az arcom a nekicsapódó jégdaraboktól.

Es ahogy jött, úgy el is állt, kb. 7 percig tartott az egész, bár számomra örökkévalóságnak tûnt.

Ezek a fényképek nem akkor készültek, mert akkor nem volt nálam a kamerám, hazamentem érte, így a vihar után pár percel készülhettek a nyugodt tájról.

Aztán elindultam haza, amikor ismét elkeztek jönni a felhôk. Na mit csináltam? Naná hogy visszamentem, hogy lefotózzam az egészet! Tiszta ôrültekháza mi?

Szóval a következô képek, már igazi viharról készültek az elsô után kb. 20-30 perccel.

A második amúgy erôsebb volt, mint az elsô, és tovább is tartott.

Itt még csak jön a kicsike...

Rohadt félelmetes volt, hogy jönnek ezek a hatalmas fekete felhôk ... egyre csak közelebb ... meg a szél is hol fújt, hol meg szélcsend lett ... a táj olyan sôtét kezdett lenni, mint ha este lenne ... én meg csak állok ott a gát oldalában egy fényképezôvel a kezemben.

Na, ez az a pont amikor leszakadt az ég...

Hát igen, nehéz ilyen helyzetben fotózni, szal nem voltam mindig a helyzet magaslatán.

Amúgy ha jobban megnézzük a képet, lehet látni a jégdarabokat, ahogy esnek le a földre.

Jól meghajlik szegény fa.

Ez a gát, ennek a túloldalán van a nemzeti park, ezen az oldalon meg Arnhem kertvárosi része, ahol lakom.

Itt is esik a jégesô!

Hát igen, valahogy így néztem ki közben. Itt már nem volt akkora szél...
Utólag végiggondolva, nem volt ez olyan rossz, bár azért volt egy-két pillanat amikor megijedtem, hogy na most mi lesz. Ha-ha.