Hoge Veluwe

Mostmár kezd unalmas lenni, hogy ez volt eddig a legszebb és legjobb napom, úgyhogy inkább nem is mondok semmit. Ezen a hétvégén a Veluwe-i nemzeti parkba mentünk kirándulni. Ez a hatalmas terület Arnhem és Wageningen északi részétôl húzódik még kilómétereken át, míg el nem éri az északi Flevoland tartományt.

A park híres a fehér biciklikrôl, amiket belépô ellenében a park egész területén használhat az ember.
Ez a hely csúcsszuper és nagyon szép, tele változatos vidékekkel: fenyvesek, szavannás rétek, homokdûnék, mocsarak. Rengeteg állat is van itt, szarvas, vaddisznó, de mi sajnos nem láttunk egyet sem.








A képen Marjo a finn lány, a csoportot általában ô meg én vezettük, mert hát ugye a "nehogy már ne én legyek az elsô" érzés ezen a helyen igen csak rámtört...















Living on the road...












Nagyon szépek voltak ezek a fenyvesek, tele mohával és ami csak kell. Végre igazi erdôt láthattunk. Amikor Budapesten Hollandiára gondoltam, azt hittem csupa unalmas mezô, hát igen nagyot tévedtem.











Még egy kis erdô...










Szavanna hangulat, rengeteg erikával... (erika az a barna bokor itt az elôtérben, ami augusztus-szeptember környékén lila virágba borítja az egész parkot)









Ez volt az elsô táborhelyünk, csak így az erdô szélén, elég jó volt itt ebédelni. Ha majd lesz kép rólunk is, ahogy eszünk, azt is iderakom.













Sose elég...











Ja igen, a homokdûnék! Na ez igen! Itt aztán nemcsak én, de mindenki megvadult. Tisztára olyan érzés volt, mint egy sivatagban.













Vizeeeet.....
Ha-ha











Elég jól néz ki ez a kopár vidék, már csak valami hatalmas állatcsontváz hiányzik, ha-ha.
















Itt Ågi mászkál a homokban, igyekszik feljutni a dombra ahonnan fotóztam.

Na ez egy nagyon jól sikerült kep lett! Viszot a kamerám a sok homoktól itt mondta elôször azt, hogy rics-recs. A kirándulás végére teljesen használhatatlan lett, aminek nagyon nem örültem.
Ma viszem el szervízbe, nagyon remélem meg tudják csinálni...












Death Of my Camera...

Tiszta kisherceg hangulat: sivatag, rózsa...

Még utoljára egy kis erdô. Nagyon sok változatos táj van a parkban, az ember csak ámul é bámul.

Erdei piknik... Ez az imént említett kép az elsô táborhelyrôl.

Jövünk ki az erdôbôl fehér kis biciklijeinkkel.

Kis mocsárvilág.

Ez az utolsó képem, mielôtt a fényképezôgép nyugovóra tért (remélem nem örökre), úgyhogy meg kell várni, míg a törpiek elhozzák a saját képeiket. De azért asszem ezekbôl a képekbôl is kapott minden kedves érdeklôdô egy képet abból amit ezen a napon láttunk. Amúgy a fénykép a felét sem adja vissza az eredeti hangulatnak...